Hallgatók a kollégiumról

Élet a „Katkoliban”

„Milyen a kollégiumban lakni?- teszik fel a kérdést sokan. Erre egy szóval azt tudnám mondani, hogy családias. Kicsit jobban kifejtve viszont egészen sokszínű az, amit ez a kifejezés takar.

Négy évemet töltöm a Szent Pál Katolikus Szakkollégium falai között.  A kollégium „technikai” részéről el tudom mondani, hogy egy nagyon szépen kialakított helyről beszélünk, ami teljesen ideális az egyetemista hallgatók számára; értem ezalatt a kényelmesen kialakított szobákat, konyhákat, tanuló-és szórakozó egységeket, továbbá a kápolnát is, ami a lelki élet fejlődésének egyik központi helyszíne.

Ami ennél is fontosabb, úgy gondolom, a lakótársakkal kialakított kapcsolat. Örömmel tapasztaltam, hogy évről évre olyan emberekkel találom szembe magamat, akik segítőkészek, kedvesek, szórakoztatóak és akiknek minden egyes találkozás alkalmával van egy-két jó szava az emberhez. Egy fárasztó nap után is nagyon jól tud esni az, hogyha bárki, akár a folyosón, akár a konyhában érdeklődik afelől, hogyan telt a napom. 

Amikor azt említettem, hogy családias, akkor egész egyszerűen arról van szó, hogy úgy élünk, mint egy család. Megosztjuk egymással a dolgainkat és kortól, nemtől, kartól függetlenül is ott segítünk, ahol csak tudunk.”

Szele Julcsy (BPK)

 

Jó szerencsét!

„Egy idézet jutott eszembe legelőször, mikor feltették nekem a kérdést: Mit jelent Ön számára a kollégiumunk?

"A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. Hanem azt, hogy a félelmei ellenére útnak indul. Kell, hogy legyen honnan útnak indulni. Az otthon nem az a hely, ahová aludni és enni járunk. Az otthon az a hely, ahová hazatérünk mindennel, ami történt velünk és bennünk. És ahonnan útnak tudunk indulni újra meg újra." (Komáromi Sándortól idézve) 

Azt hiszem 3 év után már-már mondhatni, hogy a Szent Pál Kollégium a második otthonom.”

Torma Bence (SKK)