Biztosan sokan megtapasztalták azt az érzést, amikor az embert sokan veszik körül, mégis egyedül érzi magát. Amikor kiszakadunk otthonról és belecsöppenünk az egyetemi életbe, várjuk a nagy szabadságot, majd pedig rájövünk arra, hogy barátok nélkül, egy adott közösséghez tartozás élménye nélkül nem működik semmi.
Ebben a kollégiumban találtam meg második otthonomat. Első évesként nehéz volt a nagy "szabadságnak" a súlya számomra. Amikor bekerültem a kollégiumba, megtapasztaltam, hogy együtt sokkal könnyebb. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel azelőtt sohasem beszéltem, mégis az első perctől kezdve nyitottak és közvetlenek voltak felém. Az a szeretet és összetartás, ami a kollégiumban fogadott, egyszerre volt számomra meghökkentő és mégis nagyon jó érzéssel töltött el. Itt mindenki empatikus és segítőkész.
A kollégium egy meleg fészek, ahova jó visszamenni egy zűrös nap után, hisz mindig tárt karokkal vár az épület, és ami még fontosabb, a benne lévő emberek.
Szabó Dóra (BPK)
„Milyen a kollégiumban lakni?- teszik fel a kérdést sokan. Erre egy szóval azt tudnám mondani, hogy családias. Kicsit jobban kifejtve viszont egészen sokszínű az, amit ez a kifejezés takar.
Négy évemet töltöm a Szent Pál Katolikus Szakkollégium falai között. A kollégium „technikai” részéről el tudom mondani, hogy egy nagyon szépen kialakított helyről beszélünk, ami teljesen ideális az egyetemista hallgatók számára; értem ezalatt a kényelmesen kialakított szobákat, konyhákat, tanuló-és szórakozó egységeket, továbbá a kápolnát is, ami a lelki élet fejlődésének egyik központi helyszíne.
Ami ennél is fontosabb, úgy gondolom, a lakótársakkal kialakított kapcsolat. Örömmel tapasztaltam, hogy évről évre olyan emberekkel találom szembe magamat, akik segítőkészek, kedvesek, szórakoztatóak és akiknek minden egyes találkozás alkalmával van egy-két jó szava az emberhez. Egy fárasztó nap után is nagyon jól tud esni az, hogyha bárki, akár a folyosón, akár a konyhában érdeklődik afelől, hogyan telt a napom.
Amikor azt említettem, hogy családias, akkor egész egyszerűen arról van szó, hogy úgy élünk, mint egy család. Megosztjuk egymással a dolgainkat és kortól, nemtől, kartól függetlenül is ott segítünk, ahol csak tudunk.”
Szele Julcsy (BPK)
„Egy idézet jutott eszembe legelőször, mikor feltették nekem a kérdést: Mit jelent Ön számára a kollégiumunk?
"A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. Hanem azt, hogy a félelmei ellenére útnak indul. Kell, hogy legyen honnan útnak indulni. Az otthon nem az a hely, ahová aludni és enni járunk. Az otthon az a hely, ahová hazatérünk mindennel, ami történt velünk és bennünk. És ahonnan útnak tudunk indulni újra meg újra." (Komáromi Sándortól idézve)
Azt hiszem 3 év után már-már mondhatni, hogy a Szent Pál Kollégium a második otthonom.”
Torma Bence (SKK)